A nemzetközi együttműködésekről sokszor hajlamosak vagyunk projektekben gondolkodni: pályázatokban, konzorciumokban, határidőkben és beszámolókban. A valóságban azonban a jól működő partnerségek ritkán illeszkednek ebbe a logikába. Inkább lassan épülő kapcsolatok, amelyek mögött közös tapasztalatok, kölcsönös bizalom és hosszú távú gondolkodás áll.
Ezt a szemléletet erősítette meg a rzeszów-i (Lengyelország) Kind to Pact panelbeszélgetés is, amelyet a European Stadium of Culture 2025 fesztivál keretében szervezett az Estrada Rzeszowska. Az esemény kifejezetten a nemzetközi együttműködésekre, a partnerségek építésére és a konzorciumi pályázatok mögötti valós működésre fókuszált – arra a kérdésre, hogy mitől lesz egy együttműködés nemcsak formailag, hanem tartalmilag is működőképes.
Hogyan épül egy jó partnerség?
A beszélgetésen kollégánk, Miklós Eszter is részt vett, aki személyes tapasztalatokon keresztül beszélt a partnerségek természetéről. Ahogy ő fogalmazott: „Szuper helyszínen, inspiráló társaságban beszélgettünk többek között arról, hogy a személyes kapcsolat vagy a közös téma az erősebb motiváció a partnerségben, miért kell hosszú távú feladatként tekinteni a nemzetközi együttműködésekre, és milyen szempontok alapján érdemes partnert keresni és találni.”
Ezek a kérdések elsőre egyszerűnek tűnhetnek, mégis alapvetően határozzák meg egy együttműködés sikerét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a partnerségek ritkán indulnak tisztán szakmai alapon, és ritkán maradnak meg pusztán személyes kapcsolatok szintjén. A kettő egymást erősítve tud működni: a közös érdeklődés és célok adják az irányt, a személyes bizalom pedig a stabilitást.
Miért nem működik rövid távon?
A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy a nemzetközi együttműködésekben az idő dimenzióját gyakran alábecsüljük. Egy jól működő partnerség nem épül fel egy pályázati ciklus alatt. Sőt, sokszor éppen a projektek közötti időszakok azok, amikor a valódi kapcsolatépítés történik: amikor a felek tanulnak egymástól, újrahangolják az elvárásaikat, és kialakítják azt a közös működési módot, amelyre később már tudatosan lehet építeni.
Miklós Eszter a panel során azt is hangsúlyozta, hogy „a partnerség jó esetben nem megoldandó feladat vagy teher, hanem lehetőség a kapacitások és források hatékony és fenntartható megosztására”. Ez a megközelítés különösen fontos a kulturális és kreatívipari projektek esetében, ahol az erőforrások gyakran korlátozottak, a hatás viszont csak együttműködésben tud valóban érvényesülni.
A Rzeszów-Debrecen kapcsolat példája
A SIXAGON számára a rzeszówi kapcsolat jó példája annak, hogyan alakul ki egy ilyen együttműködés. A debreceni és rzeszówi kulturális intézmények közötti korábbi partnerségek már megteremtették az alapokat, amelyeket később a Visegrad Art Market projekt tovább erősített. Ezek a folyamatok nem egyik napról a másikra történnek, és nem is lineárisak, de éppen ettől válnak tartóssá.
Nemzetközi partnerségek jövője: együttműködés mint stratégiai erőforrás
A Kind to Pact panel és a European Stadium of Culture eseményei egyaránt azt mutatták meg, hogy a nemzetközi együttműködések valódi értéke nem a projektek számában mérhető, hanem abban, hogy képesek-e hosszú távon működő kapcsolatokat létrehozni. Olyanokat, amelyekben a résztvevők nemcsak közösen dolgoznak, hanem közösen is gondolkodnak. Köszönjük a meghívást és az együttműködést az Estrada Rzeszowskának!
