Hogyan lehet fenntarthatóbbá tenni egy színházi előadást, egy designeseményt, egy fesztivált vagy egy kulturális intézmény működését? Milyen szerepe lehet a kreatív szektornak abban, hogy új gondolkodásmódokat, társadalmi mintákat és fenntarthatóbb jövőképeket tegyen láthatóvá?
Ezeket a kérdéseket járta körül aVisegrad Art Market – happy to share projekt fenntarthatósági webinárja, amelynek előadója Lévai Gábor, a Scale Impact és a Sustainable Business Academy alapítója volt. A beszélgetés a kulturális és kreatív iparágak fenntarthatósági lehetőségeit nem elméleti oldalról, hanem gyakorlati példákon keresztül vizsgálta.
Mit jelent a fenntarthatóság a kreatív szektorban?
A 2025. március 27-i webinárium egyik kiindulópontja az volt, hogy a fenntarthatóság nem kizárólag környezeti kérdés. A kulturális és kreatív szektorban egyszerre jelenik meg:
- az anyaghasználatban,
- az energiafogyasztásban,
- a közlekedésben és logisztikában,
- a társadalmi üzenetekben,
- a munkakörülményekben,
- valamint az intézmények hosszú távú pénzügyi működőképességében.
A fenntarthatóság három pillére – környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság – a kultúrában különösen szorosan kapcsolódik egymáshoz. Egy kulturális intézmény vagy kreatív vállalkozás nemcsak azzal hat, ahogyan működik, hanem azzal is, milyen történeteket mesél, kiket tesz láthatóvá, és milyen értékeket közvetít a közönsége felé.
Miért fontos a fenntarthatóság a kulturális szervezetek számára?
A kulturális szervezetek jelentős mennyiségű anyagot használnak fel: díszleteket, jelmezeket, nyomtatott kommunikációs anyagokat, installációkat, csomagolóanyagokat és eseménytechnikai eszközöket. Ezek sokszor rövid életciklusúak, egy-egy produkció vagy rendezvény után hulladékká válnak.
Ugyanakkor éppen ebben rejlik a lehetőség is. A kreatív szektor képes újraértelmezni az anyagokat, történetet adni a tárgyaknak, és példát mutatni abban, hogyan lehet kevesebb erőforrással is erős vizuális, művészeti vagy közösségi élményt létrehozni.
Körforgásos gondolkodás a színházban, filmben és designban
A beszélgetés egyik központi témája az életciklus-szemlélet volt. Ez azt jelenti, hogy már a tervezés első pillanatában érdemes végiggondolni:
- honnan származik az adott anyag,
- mennyi ideig használjuk,
- mi történik vele a produkció vagy esemény után,
- újrahasználható-e más célra,
- megosztható-e más intézménnyel vagy alkotóval.
A hagyományos működés gyakran lineáris: megépítjük, használjuk, majd kidobjuk. A fenntarthatóbb megközelítés ezzel szemben körforgásos: a díszletek, jelmezek, installációk vagy technikai eszközök új életet kaphatnak más produkciókban, közösségi projektekben vagy kreatív újrahasznosítási folyamatokban.
Upcycling és újrahasználat a kreatív produkciókban
Az upcycling, vagyis az értéknövelő újrahasznosítás különösen jól illeszkedik a kreatív szektor működéséhez. Régi faanyagból díszlet, vintage ruhákból jelmez, használt molinókból táska, fesztiválokon hátrahagyott sátrakból új termék készülhet.
Ez nemcsak környezeti szempontból előnyös, hanem esztétikai és gazdasági értéket is teremthet. Az újrahasznált anyagok egyedi textúrát, történetet és karaktert adhatnak egy produkciónak, miközben csökkentik a költségeket és a hulladék mennyiségét.
A webináriumon példaként előkerült a londoni National Theatre anyagmegosztási gyakorlata, valamint fesztiválok és zenekarok fenntarthatósági törekvései is.
Fenntartható kommunikáció és nyomtatott anyagok
A kulturális eseményekhez gyakran kapcsolódnak plakátok, szórólapok, programfüzetek, katalógusok, bannerek és merchandising termékek. Ezek fontos kommunikációs eszközök, de rövid életciklusuk miatt jelentős környezeti terhelést is jelenthetnek.
A fenntarthatóbb megoldások között szerepelhet:
- újrahasznosított papír használata,
- digitális programfüzetek és QR-kódok alkalmazása,
- újrahasználható táblák és moduláris installációk tervezése,
- kevesebb egyszer használatos promóciós eszköz gyártása,
- a régi molinók és bannerek kreatív újrahasznosítása.
A beszélgetés fontos tanulsága volt, hogy a digitalizáció sem automatikusan fenntartható. Az online megoldásoknak is van környezeti lábnyoma, ezért nem az a cél, hogy mindent digitálisra cseréljünk, hanem hogy tudatosan válasszuk ki az adott helyzethez leginkább illő megoldást.
Fenntartható rendezvényszervezés: közlekedés, catering, hulladék
A kulturális és kreatív szektor jelentős eseményszervezői kapacitással rendelkezik, ezért a rendezvények fenntarthatósága kiemelt téma. A webináriumon szó esett a közönség és az előadók utazásáról, a cateringről, az ételpazarlásról, a hulladékkezelésről és a fesztiválok környezeti lábnyomáról is.
Gyakorlati lépések lehetnek például:
- közösségi közlekedés ösztönzése,
- kerékpáros érkezés támogatása,
- autómegosztás népszerűsítése,
- növényi alapú vagy helyi catering előnyben részesítése,
- újrapohár-rendszerek alkalmazása,
- szelektív hulladékgyűjtés,
- felesleges dekorációk és egyszer használatos eszközök csökkentése.
A beszélgetés egyik fontos felismerése az volt, hogy a közlekedésnél sokszor nem mindegy, ki mozdul: több száz vagy több ezer néző utazik-e egy eseményre, vagy inkább az előadók viszik el a produkciót több helyszínre.
A társadalmi fenntarthatóság szerepe a kultúrában
A fenntarthatóság nem áll meg az anyagoknál és az energiafogyasztásnál. A kulturális szektor társadalmi hatása különösen erős, hiszen történeteket, szerepmodelleket és közösségi normákat formál.
A beszélgetésben előkerült, hogy a fenntarthatóság része lehet:
- a sokszínű szereposztás,
- a női, fogyatékossággal élő vagy más módon alulreprezentált alkotók láthatóvá tétele,
- a méltányos munkakörülmények biztosítása,
- a kiégés és kizsákmányolás megelőzése,
- a közösségek bevonása,
- valamint az önkéntesség tudatos szervezése.
A kultúra egyik legnagyobb lehetősége, hogy nemcsak működésében válhat fenntarthatóbbá, hanem a közönség gondolkodására is hatással lehet.
Önkéntesség és közösségi részvétel a kulturális projektekben
A lengyel résztvevők tapasztalatai alapján a webinárium külön kitért az önkéntesség szerepére is. A jól szervezett önkéntesprogram nem egyszerűen rövid távú segítség, hanem közösségépítő és készségfejlesztő eszköz.
Az önkéntesség akkor működik fenntartható módon, ha:
- az önkéntesek világos feladatokat kapnak,
- képzést és támogatást biztosítanak számukra,
- érzik munkájuk értelmét és hatását,
- valódi közösség részévé válhatnak.
Ez különösen fontos a kulturális események, fesztiválok és városi közösségi projektek esetében, ahol az önkéntesek friss energiát, kreativitást és társadalmi kapcsolódást hozhatnak a folyamatokba.
Gazdasági fenntarthatóság: nem mindig kerül többe a zöldebb működés
A webinárium egyik visszatérő kérdése az volt, hogyan tudnak kisebb kulturális szervezetek fenntarthatóbbá válni akkor, amikor eleve szűkös költségvetéssel működnek.
A válasz egyik fontos eleme: a fenntarthatóság nem mindig jelent többletköltséget. Sok esetben éppen megtakarítást eredményez:
- alacsonyabb energiafogyasztás,
- kevesebb nyomtatás,
- megosztott eszközhasználat,
- bérlés vásárlás helyett,
- újrahasznált díszletek és jelmezek,
- hosszabb távon tervezett kommunikációs anyagok.
A fenntarthatóság gazdasági oldala tehát nem pusztán finanszírozási kérdés, hanem működési modell kérdése is. A kulturális szervezeteknek érdemes végiggondolniuk, hol vannak a legnagyobb erőforrás-veszteségeik, és milyen adatok, mérőszámok alapján tudnak lépésről lépésre javítani.
Fenntarthatósági kommunikáció: hitelesség túlzás nélkül
A beszélgetés fontos pontja volt a fenntarthatósági kommunikáció hitelessége. A kulturális szervezeteknek érdemes megmutatniuk jó gyakorlataikat, de fontos elkerülni a túlzó állításokat.
A hiteles kommunikáció alapja, hogy pontosan fogalmazzuk meg:
- mit tettünk,
- miért fontos ez,
- milyen hatása van,
- és mi az, amiben még fejlődni szeretnénk.
A fenntarthatóság nem a tökéletességről szól, hanem a folyamatos tanulásról és javításról. Ez különösen fontos a kulturális szektorban, ahol a közönség bizalma és az intézményi hitelesség kiemelt érték.
A kulturális szektor mint a fenntartható szemléletváltás motorja
A webinár egyik legerősebb üzenete az volt, hogy a kultúra nemcsak követője, hanem alakítója is lehet a fenntartható átmenetnek. A kreatív szakemberek, előadók, intézmények és alkotóközösségek olyan történeteket, képeket és élményeket hoznak létre, amelyek hatással vannak arra, hogyan gondolkodunk boldogságról, fogyasztásról, közösségről és jövőről.
A kulturális és kreatív szektor legnagyobb erőforrása maga a kreativitás. Ez segíthet abban, hogy ne csak kevesebbet ártsunk, hanem új működési modelleket, új közösségi gyakorlatokat és új társadalmi képzeletvilágot hozzunk létre.
A Visegrad Art Market – happy to share projekt célja, hogy ezekről a kérdésekről regionális párbeszédet indítson, és összekapcsolja a visegrádi országok kreatív szakembereit. A fenntarthatósági webinárium világosan megmutatta: a változás sokszor egyszerű kérdésekkel kezdődik. Mit használunk? Hogyan szervezzük? Kit vonunk be? Milyen történetet mesélünk? És hogyan tudunk holnap egy kicsit jobban működni, mint ma?
